Borisz Paszternak, a Zsivago doktor írója

0
10

Úgy, olyan méltóságteljesen hömpölyög Borisz Paszternak klasszikus regénye, mint a hatalmas Volga. Az író életének főműve, a Nobel-díjas Zsivago doktor sok mindent elmond a szovjet történelem véres évtizedeiről, és szinte mindent egy szerelmi háromszög szörnyűségesen szép csapdáiról.

A regény a maga idejében hatalmas viharokat kavart: főhőse, Zsivago doktor a 20. század első harmadának Oroszországában megjárja a poklokat. Az első világháborúban orvosként próbál enyhíteni a katonák szenvedésein, majd megtapasztalja a kitelepítés és a polgárháború borzalmait. Kiszolgáltatottan, tehetetlenül sodródik a vörösök és fehérek között, rádöbbenve, hogy a forradalom a magánéletét, a szerelmet, a családi boldogságot is megölte.

Balga szent?

Az 1890-ben született Paszternak 1945-ben kezdte írni a tolsztoji hagyományokat folytató nagyregényét. A népszerű költő és kitűnő műfordító gyerekként a képzőművészetek iránt érdeklődött, kamaszként zenésznek készült, majd filozófiai tanulmányokat folytatott, végül a költészetet választotta: elismert poéta lett belőle, még a 30-as években is az orosz líra élvonalában emlegették. Bár tudni lehetett róla, hogy nem mindenben ért egyet a rendszerrel, alighanem Sztálin kegye védte meg. „Hagyják békén – mondta állítólag a diktátor –, balga szent.” Így kerülhette el azt a sorsot, amely könyörtelenül lesújtott a szovjet értelmiségre (is): több ezer másképpen gondolkodót végeztek ki, vagy küldtek szibériai munkatáborba a legkegyetlenebb években.

Bár később enyhültebb idők jöttek, 1956-ban, amikor az író elküldte a kész kéziratot a kiadónak, az elutasította a megjelentetését azzal, hogy a regény „rágalmazó módon ábrázolja az októberi forradalmat, a forradalmárokat és a Szovjetunió társadalmi rendszerét”. De a botrány akkor tört ki igazán, amikor a kézirat egy ismerős segítségével kijutott Olaszországba, ahol 1957-ben először olaszul, majd oroszul is kiadták, 1958-ban pedig már tizennyolc nyelven olvashatták az érdeklődők. A kíváncsiságot a mű iránt csak fokozta, hogy 1958-ban a svéd akadémia – kicsit talán túl sietősen – a Nobel-díjat is Paszternaknak ítélte. A nép ellenségének kikiáltott író hiába írt nyílt levelet Hruscsov pártfőtitkárnak, csak úgy maradhatott hazájában, ha lemond a díjról. Így is történt. Paszternak 1960-ban meghalt, súlyos betegségéhez alighanem a sok méltatlan gyalázkodás is hozzájárult.

(Borisz Paszternak Olga Ivinszkajával és Olga kislányával, Irinával

Kis ház, nagy ház

A Nobel-díjat végül is Paszternak első házasságából született fia vette át 1989-ben, előtte az író rehabilitációja is megtörtént a Szovjetunióban. A regény azonban még mindig tartogatott meglepetéseket. 2016-ban jelent meg Anna Pasternak könyve: az író húgának unokája évekig kutatta híres felmenője életét, és állítja, hogy Paszternak nem második feleségéről, Zinajdáról mintázta Lara alakját, Zsivago nagy szerelme a valóságban Olga Ivinszkaja volt.

Oscar-eső a filmváltozatra

A hidegháború ikonikus regényének moziváltozatában Omar Sharif alakította a címszereplőt. Az 1965-ben bemutatott alkotásban Larát a már előző filmjéért Oscar-díjjal jutalmazott Julie Christie játszotta, a szerelmi háromszög harmadik szereplőjét, a feleséget pedig az alig huszonéves pályakezdő Geraldine Chaplin, Chaplin lánya. A mellékszereplők sem voltak akárkik: Alec Guinness, Klaus Kinski, Rod Steiger, Rita Tushingham. A grandiózus, többek között Finnországban és Spanyolországban forgatott film 1966-ban tarolt az elő-Oscarnak is nevezett Golden Globe-on, majd besöpört öt Oscart.

Az első találkozásra 1946-ban került sor a Novij Mir szerkesztőségében, ahol Olga szerkesztőként dolgozott. A neves író ötvenhat éves volt ekkor, Olga tizennégy évvel fiatalabb. Első férje öngyilkos lett, a második a világháborúban esett el, az asszony így egyedül nevelte gyermekét. Paszternaknak hatalmas bűntudata volt, hiszen Zinajda jó barátját, Heinrich Neuhaus zongoraművészt hagyta el érte. Nem akart elválni, de képtelen volt szakítani Olgával is. Úgy vergődött a két nő között, mint Zsivago doktor a felesége és a szeretője között.
A szerelmi háromszögben mindenki szenvedett: amikor Zinajda rájön, hogy a férje megcsalja, öngyilkosságot kísérel meg – megmentik, de idegállapota miatt elmegyógyintézetbe kerül. A család azzal vádolja az írót, hogy szándékosan „felejtette” az asztalon Olga szerelmes leveleit. Végül is Paszternak megígéri a feleségének, hogy szakít Olgával, aki nagy árat fizet a kapcsolatért. Paszternakot, a „balga szentet” nem bántják a hatóságok, de Olgát üldözőbe veszik. Kilenc hónapig vallatják, az asszony azonban semmit sem árul el szerelme készülő regényéről. Utána internálják, három és fél évet tölt a Gulagon, lányára a nagymama vigyáz. Mire kiszabadul, Sztálin 1953-as halála után, Paszternak már peregyelkinói dácsájában él, az asszony utánamegy.
A „nagy házban” Paszternak lakik Zinajdával, Olga otthona a „kis ház” lesz, az író naponta meglátogatja, továbbra is az asszony gépeli a kéziratait, intézi teendőit, nem hivatalos irodalmi ügynökeként. És ő beszéli le az írót öngyilkossági terveiről a legsötétebb rágalomhadjárat idején.

A már Nobel-díjas író Zinajdával, a feleségével 1958-ban, két évvel a halála előtt

Kék kerítés 

A dácsát az író kívánságára kék kerítés vette körül – sokat gúnyolták érte Paszternakot, aki Olga szerint mindennek ellenére reménykedő, hívő ember volt. A regény pedig mind a mai napig foglalkoztatja a kritikusokat, akik változatlanul vitatkoznak azon is, hogy ténylegesen ki lehetett a „bukott nő”, Lara ihletője. Hiszen nyílt titok volt irodalmár körökben, hogy a valóságban Zinajdát zaklatta lánykorában szexuálisan egyik férfi rokona, Paszternak mégis Lara és a gazdag Komarovszkij kapcsolatának részeként festi le a regényben a modern pszichológiai eszközökkel ábrázolt erőszakot.
Olga megpróbáltatásai nem értek véget az író halálával. Néhány hónappal később lányával együtt letartóztatták, és koholt vádak alapján újra munkatáborba küldték. Szabadulása után Moszkvában élt, megpróbálta visszaszerezni Paszternak hozzá írott szerelmes leveleit, de nem járt sikerrel. 1995-ben, nyolcvanhárom évesen halt meg, ötven évvel azután, ahogy az író nekifogott élete főművének.

Fotó: Getty Images

Ha úgy érzed, az itt felvetett gondolatok közül néhány, vagy akár több is megszólított, gyere beszélgetni a Nők Lapja Szövegelő csoportjába!

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét