„Csak szánalomból maradtam a pasimmal, óriási hiba volt”

0
29

„Tudom, hogy szörnyen hangzik, de csak szánalomból maradtam együtt a pasimmal, mert nem bírtam volna elviselni, hogy én töröm össze a szívét. Most már tudom, hogy azonnal ott kellett volna hagynom, de remélhetőleg az, hogy most megosztom a történetemet másoknak segít majd, hogy ne kövessék el azt a hibát, amit én megtettem.

Két hónappal azután, hogy elkezdtem járni az elsőre tökéletesnek tűnő pasimmal, furcsa dolgok történtek. Volt, hogy napokig nem tudtam elérni. Azon agyaltam, hogy biztos nem vagyok neki elég érdekes, de amikor rákérdeztem, akkor kiderült, hogy valójában drogproblémái vannak.

Korábban már jártam egy függővel, az a kapcsolat szinte mindenemet elvette tőlem: az időmet, a pénzemet, az energiámat és az egészségemet is. Nem voltam képes visszamenni ebbe az ördögi körbe, ezért elterveztem, hogy szakítani fogok vele.

Ahogy készültem a szakításra elkezdtem meggondolni magam, mert a srác annyire menő volt, amikor tiszta volt, egyre többet kezdett tőlem függni. Azt mondta, hogy én vagyok az egyetlen ember, aki esélyt adott neki és hogy én vagyok számára az egész világ, amitől én persze borzalmasan éreztem magam. Mi történne vele, ha elhagynám?

Annak ellenére, hogy mélyen tudtam mit kéne tennem, továbbra is együtt maradtam vele. Nem bírtam csak úgy ott hagyni, de a dolgok csak romlottak. Volt állása, de kirúgták. A szülei kitagadták, a nővérei nem beszéltek már vele. Olyan volt, mintha egy pár nap alatt minden rosszul sült volna el. Mindenki elhagyta és én nem akartam ilyen lenni. Segíteni akartam neki, hogy újra talpra tudjon állni, de azt is tudtam, hogy a függőségétől nem tudom megmenteni.

Úgy éreztem, hogy szó szerint megölném azzal, ha elhagynám. Azt gondoltam, hogy kibírom vele ezt a nehéz időszakot és utána biztosan összeszedi magát. Persze, mondanom sem kell nem így történt. Most már látom, hogy nem lett volna kötelességem vele maradni, főleg, hogy folyamatosan tőlem kért pénzt és én voltam a lelki szemetesládája. Jó szándék vezérlt, amikor úgy döntöttem, hogy vele maradok szánalomból, pedig nem is voltam belé szerelmes.

Amikor végre rájöttem, hogy ez így nem mehet tovább, akkor elmondtam neki, hogy nem vagyok boldog mellette és inkább legyünk barátok. Annyival jobb ölteltnek tűnt a barátjának lenni, mint az élettársának lenni, hiszen így nem tudott volna teljesen belerángatni a problémáiba. Annyira megkönnyebbültem, amikor ezt végre kimondtam. Végre magamra tudtam koncentrálni.

Ő a szakítás után szinte rögtön talált magának egy másik nőt, aki a gondját viselte. Ez az élmény megtanított arra, hogy csak magamon tudok segíteni. Nem menthetek meg senki, főleg nem azokat, akik nem is akarnak segítséget.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét