„Hiszek a karmában” – interjú Nagy Anna jógaoktatóval

0
51

Cosmo: Igazi fejfájós, „gyógytesis” lány voltál az iskolában, ma viszont úgy tűnik, a tested számára már nincsenek határok. Miért pont a jógába vágtál bele?

Nagy Anna: A legtöbb sport számomra elképzelhetetlen volt gyerekként. Nem bírtam futni, megerőltetni magam, és elég ügyetlen voltam a sport számtalan terén. Belenyugodtam, hogy ez nem az én terepem. A migrénem viszont egyre erősebb lett, olyannyira, hogy 10 évesen már heti kétszer kellett hazajárnom az iskolából miatta. 15 éves voltam, amikor először találkoztam a vietnámi nagymamámmal. Nem igazán értette, miért mondtak le rólam az iskolában, és mentettek fel a mozgás alól, vagy miért gyógyszerekre építik, hogy jobban legyek. Tanított néhány saját fejlesztésű technikát, és azt javasolta, kezdjek el jógázni és meditálni.

C.: Azonnal szerelem lett? Gyorsan jött a sikerélmény?

N. A.: Igen. Ráadásul gyerekkoromban mindenen stresszeltem, nagyon dolgozott bennem a megfelelési kényszer. Vietnámi kislányként egy szlovákiai városban felnőni olyan volt, mintha mindig kilógnék a sorból, vagy nem lennék elég jó. A jóga megtanított, hogy elfogadjam magam. Sőt nem csak hogy elfogadjam, de különlegesnek is tartsam magam.

C.: Mikor döntötted el, hogy főállásban szeretnél a jógával foglalkozni?

N. A.: A 2008-as válság alatt kaptunk egy elég komoly pofont. Akkor csak az motivált, hogy eltartsam a családomat, hiszen a férjem az építőiparban dolgozott, ami akkor mélypontra jutott. A jógát egészen addig arra használtam, hogy jól érezzem magam, de mivel korábban nem volt túl sok önbizalmam, nem gondoltam, hogy elég jó tanár lehetnék. Szóval egy nagyon rossz dolog vezetett el egy nagyon jó irányba.

C.: És most egy újabb válsággal kell megküzdenünk. Ezek szerint van pozitív forgatókönyved, amivel pokoli időszakokból is kihozhatod a legjobbat…

N. A.: Mindig csak azt keresem, hogyan lehet valami jót kihozni a helyzetből.

C.: Mi a legjobb, amit ebben a pillanatban kihozhatsz – például a Yogasecrets Studióból?

N. A.: A legjobb, amit hozott számomra ez az egész, hogy olyan emberek életébe hozhattam el a jógát, akiknek erre nagyon nagy szükségük volt ebben a nehéz időben. Folyamatosan kapom ezektől a lányoktól az üzeneteket, amiből szerintem még legalább 15 évig fogok meríteni.

C.: Kaptál olyan visszajelzést, ami kifejezetten megérintett?

N. A.: Szinte csak olyanokat kapok. Sokan úgy fogalmaznak, hogy amikor velem jógáznak a Cosmo FB-oldalán, akkor kicsit megnyugvásra és hitre találnak önmagukban ebben a nagyon kemény időszakban. A jóga segítségével rendeződnek a gondolataik, és mindent sikerül tisztábban látniuk.

C.: Egy ilyen válság idején nagyon gyorsan kell reagálni, amit a stúdiód elég gyorsan meg is lépett.

N. A.: A Cosmo projektünk mellett született egy Facebook csoportunk, ahol szintén online jógát tartunk. Nem gondoltam volna, hogy ezért pénzt kérhetek el, a törzsvendégeink viszont írtak nekem, hogy mindenképpen szeretnének fizetni az órákért. Azt láttam, hogy az emberek reakciója nem az volt, hogyan spórolhatnak meg néhány ezer forintot egy jógaórán, hanem hogy hogyan segíthetnek életben tartani a stúdiót. Az oktatóimon is ezt látom: nem az önös érdekek dominálnak, hanem az, hogy a közösségünk fennmaradjon. Hiszek a karmában, abban, hogy mindent visszakapunk – a jót és a rosszat is. Tudom, hogy az embereknek szüksége van az én jógámra, és csak arra tudtam gondolni, hogy legyen egy kis kapaszkodójuk. Azáltal, hogy segíteni akartam, nagyon sok támogatást vonzottam be.

C.: És az oktatóképzéssel sem kellett leállnotok!

N. A.: Nagyon büszke vagyok rá, mert két hét alatt dolgoztuk át az offline rendszerünket online-ra. Annyira jól sikerült megugranunk, hogy úgy gondoltuk, most azonnal meg kell hirdetnünk. Az embereknek rengeteg idejük felszabadult, és olyanok is bele tudnak vágni egy online képzésbe, akiknek offline erre biztosan nem lett volna lehetőségük: kisgyerekes anyák, külföldön élő magyarok. Annyira sikeres lett, hogy májusban új turnust kell indítanunk. Úgy, hogy három héttel ezelőtt még azt gondoltam, fel kell adnom a stúdiót és az álmomat, sőt üzletemberek javasolták, hogy zárjak be.

C.: Úgy fogalmaztál, hogy a te jógádra szüksége van az embereknek. Szerinted miben más a módszered?

N. A.: Teljesen elzárkózom a merev és túl szigorú jógastílusoktól, mert alapból egy vidám és elismerő ember vagyok. Leírhatatlanul jó, amikor valakin azt látom, hogy boldoggá teszi a jóga, folyamatosan fejlődik benne, és ezt el is ismerik. Több mint 15 éve oktatok, és az évek során kialakult az én egyéni stílusom. Az összes irányzatot kipróbáltam és gyakoroltam, ezekből gyúrtam össze egy, a mai ember számára befogadható ászana sort. Visszatérő elemekből áll, így aki rendszeresen jógázik velem, annak folyamatosan sikerélménye lesz, fejlődik és a motivációja is biztosított.

C.: A csapatodat is ennek a szellemnek megfelelően állítottad össze?

N. A.: Ezzel nagyon sokat szenvedtem. Ugyanis, amikor megnyitott a stúdió, majdnem csődbe mentünk, mert hiába akartam felkutatni a legjobb jógaoktatókat, egyszerűen nem állt össze a csapat. Hiába volt valaki profi, mivel nem hozta ezt a szellemiséget, senki nem ment el az óráikra. Az én foglalkozásaim tartották el a stúdiót, tehát szinte egyáltalán nem termeltünk nyereséget. A jelenlegi oktatóim a saját tanítványaim, akik az oktatóképzésemről kerültek ki. Ők rá a bizonyíték, hogy egy dolog mindent megtanulni a 200 órás oktatóképzésen, de ha nincs mögötte lelkesedés, ami nálunk alapvető elvárás, akkor az nem elég a sikerhez. Nagyon büszke vagyok a tanáraimra, hiszen mind frissen végzettek.

C.: Rengetegen jógáznak veled, de sok kritikát is kapsz. Mennyire veszed fel ezeket?

N. A.: Nyilván mindenkinek rosszul esik, ha bántják. A jóga viszont az a csoda az életemben, aminek a segítségével nincs az a stresszhelyzet, amiből ne tudnék kizökkenni. Nem véletlenül szoktam óra végén azt mondani, hogy engedj el mindent, ami nem szolgál többé. A negatív kritika már nincs rám hatással. Csak akkor állok bele egy konfliktusba, ha úgy érzem, más oktatókkal szemben nem tisztességesek a trollok. Hogy azoknak adjak erőt, akikről tudom, hogy elbizonytalanodnának a rosszindulatú kritikától. A jóga tanított meg arra, hogy úgy vagy tökéletes minden hibáddal együtt, ahogy vagy. Senkinek nincs joga hozzá, hogy kiszúrja hibádat, felerősítse azokat, és ezzel elvegye az önbizalmad.

C.: Hogyan telik egy átlagos karantén-napod?

N. A.: Amíg nem tartok órát, pizsiben vagyok, szóval kicsit belekényelmesedtem ebbe az egészbe. És ha nem jógát tanítok, vagy az online képzésen dolgozunk, akkor élvezem kicsit ezt az elcsendesedést. Remélem, hogy egy pici nyugalmat akkor is megtartunk ebből, ha visszaáll a rend.

C.: Tanultál jógát Amerikában, Indonéziában, Vietnámban, Ausztriában, Balin – melyik volt a legemlékezetesebb számodra?

N. A.: Egyértelműen Bali. Válságba került a házasságom, úgyhogy egyfajta útkeresés is volt, de annál végül sokkal többet kaptam. Egy 7 napos, méregtelenítéssel egybekötött elvonulásról van szó. A végén volt egy vezetett meditáció, amin olyan dolgot éltem át, amit nehéz megmagyarázni. Korábban maximum úgy tettem, mintha meditálnék, de Balin olyan blokkokat sikerült bennem feloldani, amiket gyerekkorom óta cipeltem. Amikor visszajöttem a meditációból, annyira potyogtak a könnyeim, hogy a takaróm olyan volt, mintha leöntötték volna vízzel. Egy amerikai lány, aki mellettem végezte a meditációt, és akivel egyébként nem is ismertük egymást, átölelt, és azt mondta: „Úgy szeretlek, ahogy vagy.” Nem tudhatta, hogy gyerekként mindig arról álmodoztam, hogy amikor felébredek,  szőke és kék szemű leszek, hogy többé ne csúfoljanak az iskolában. Ezeket a sérelmeket ott, akkor elengedtem, és megtanultam magam feltétel nélkül szeretni. Ez az út volt az, ami mindent helyretett bennem, innentől vált igazivá számomra a meditáció és a jóga.

C.: Ha üzenhetnél valamit a régi, önbizalomhiányos kislánykori énednek, mi lenne az?

N. A.: Hogy feltétel nélkül higgyen magában.

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét