Világgá mentünk: a Virgin-szigetekről Martinique-ig

0
18

Virgin Gordán vagyunk, az utolsó BVI-os állomásunkon. Május 9-én reggel innen indultunk, és magunk mögött hagytuk a Virgin-szigeteket. Leverick Baybe érkeztünk, és most innen tervezzük az utazást Saint Martinon, St. Barth-on, Guadaloupe-on át egészen Martinique-ig.

Nem volt könnyű menet a lezárások idején a Virgin-szigetekről kijelentkezni, és a francia CROSS AG-vel egyeztetni úgy, hogy megállhassunk a francia szigetek öbleiben egy-egy éjszakára horgonyon. Itt megemlíteném, hogy Orsi és Roman szervezett le mindent, és szerzett meg minden hatósági engedélyt.

Miért akartunk egyáltalán megállni Martinique előtt a francia szigeteken? Mert 7-én jelentkeztünk ki BVI-ról, és beleszámít a 14 napos karanténba a Martinique szigetére érkező hajósoknál a tengeren az utazással töltött idő is. Szóval 21-ig igazán ráérünk elvitorlázgatni.

Orsi a fedélzeten

Miért Martinique a cél?

Minden évben ide megyünk a hurrikánszezon idejére. Ez a hurrikán-free zóna északi határa, kisebb az esélye egy esetleges „hurrikántámadásnak”, mint innen „feljebb”. A biztonság mellett azt sem szabad elfelejteni, hogy talán a Kis-Antillák legmenőbb kikötője található itt, ahol szinte minden rendelkezésre áll a hajók éves karbantartásához és minden nagyobb javításhoz is. Le Marin maga a hajós mennyország!

Csodálatos reggelre ébredtünk Gordán, kora reggeli indulással terveztük a napot… Szerettünk volna Saint Martinra vitorlázni cirka 15 óra alatt. Persze a korai indulásból nem lett semmi, mert a horgony felhúzásakor a Lofran elektromos csörlőnk reléje „besült”, és nem mozdult. Ez olyan érzés, mint amikor elindul az ember Horvátországba nyaralni a családdal, és a sarkon defektet kap. Mély levegő, és lementem megnézni az elektromos hálózat kapcsolási rajzát, hogy felfrissítsem az emlékeimet… Oké, megvan! Kis csavarhúzó, és máris látom a problémát… Kattog, de nem kapcsol! Szerencsére van tartalék relé! Sőt, be van építve a horgony vezérlődobozába! Csupán annyit tettem, hogy a négy kábelt átraktam a tartalék relére, és máris működött minden. Horgony fel, és irány a Leveric Marina üzemanyagdokkja. Feltöltöttük a tankokat, és ellöktük a partot. Elindultunk.

Pár óra vitorlázás után már kezdett világossá válni számunkra, hogy az előrejelzéshez képest 40 fokkal keletiesebb szél fúj, és így nem tudunk „direktben” Saint Martinra vitorlázni, de még St. Barth-ra sem. (Ez körülbelül annyi, mintha Budapestről Győrbe csak Siófok érintésével tudnánk eljutni.) Meg is egyeztünk, hogy a 21 négyzet kilométeres St. Euastatius (Holland Antillák része) sziget nyugati oldalán dobunk horgonyt. 32 óra vitorlázás után, délután 15 óra körül értünk Oranje Baybe.
Senki nem szólt hozzánk… sem a parti őrség, sem a vámosok, sem a rendőrök. Senkit nem érdekeltünk. Szerencsére. Durva volt egész éjszaka , mint a keljfeljancsi, úgy járt a hajó.

Roman Derka, ahogy épp kifogja a vacsorát

St. Kitts és Nevis következett. Délutánra érkeztünk meg a mesés szigetre. A sziget közelébe érve már érkezett is a parti őrség hajója. Nagyon jó fejek voltak, még magyarul is köszöntek a rádión, amikor mondtuk, hogy a holland lobogó alatt három magyar és egy cseh állampolgár hajózik. Korábban több embertől hallottunk, hogy a sziget „zárva” van a hajósok előtt a COVID-19 miatt. Ennek ellenére kaptunk engedélyt, hogy egy napot eltöltsünk a sziget egyik öblében, horgonyon.

Végül két napot maradtunk, nem siettünk, mert még 10 napunk volt a karanténból. 13-án reggel Monserat szigetét céloztuk meg, de annyira jó szelünk volt, hogy úgy gondoltuk, meghúzzuk, és Guadaloupe-ra megyünk… De Monserat így is kedves volt hozzánk, a sziget mellett a tenger megajándékozott egy tonhallal és egy barrakudával minket… Éppen jókor jött, mert Orsinak másnap volt a születésnapja. Egész nap picit Guada „alá” hajóztunk, de óránkénti frissüléssel tudtunk „magasságot” szerezni, és így megérkeztünk 23 órakor a Malendure előtti vízterületre. Ismerem az öblöt, és emlékeztem, hogy a bójamező északi szélén van egy „lyuk”, és oda szoktam mindig horgonyozni. Most is dobtam 60 méter láncot a 23 méteres vízbe, és már aludtunk is!

Az éjszaka nem volt csendes… 33 csomós vendégszelek „lökdöstek” minket, és érdekes, hogy ott a sziklák miatt 50-60 fokot is képes „legyezni” a szél iránya.

Reggel szokás szerint 5 körül már kinéztem, mi a helyzet… csodálatos látvány fogadott… a kedves kis város a hajó előtt és mögöttem a Jacques Cousteau rezervátum kis szigete volt. Kicsit olvastam, és reggelire elkészítettem egy kis tonhaltálat, tonhalsteakkel és nyers tonhalfalatkákkal.

Következő állomásunk Sens Riviere… de előtte a francia haditengerészet egy komoly cirkálója „igazoltatott” minket VHF-rádión, de szerencsére minden rendben volt, és tudtak róla, hogy áthajózunk a területen. Itt egy kellemes vacsorát készített Ádám. A barrakuda grillen sült meg, és isteni volt. Ezt talán csak Orsi szülinapi palacsintája tudta felülmúlni. Kellemes kis napunkat egy „kellemes” éjszakai rollozás koronázta!

Reggel indulás Terre de Hautra… Nagyon szeretünk itt lenni Nawellel. Csodás kis meseváros, de most nem tudtunk ide sem kimenni.

Reggel 4:30-kor ébresztő, 5-kor már úton Dominika felé. Gyorsan átértünk, volt rendes keleti szél, és reméltük, nem lesz semmi gond. Korábban hallottunk nem túl jó híreket más hajósoktól, hogy nem a legkedvesebb most a hatóság a COVID alatt. Szerencsére semmi gond nem volt, senkivel nem találkoztunk. Délután 6-7 óra magasságában dobtunk horgonyt, és megérkeztünk Martinique-re. Itt vagyunk, és még csak 16-a van… van még 5 napunk a karanténból. Nyugis éjszaka után a következő állomás Grande Anse D’arlet, nem a szívem csücske, de meglepően nyugis volt most minden, attól függetlenül, hogy egy „tömeg” horgonyzóhely.

Másnap innen már csak néhány órányi hajózás volt hátra. Ádám az úton a halászbójákat kerülgette, mert ezen a szakaszon elképesztő sok, alig észrevehető felszerelés van a vízben. Sajnos volt már szerencsénk – inkább szerencsétlenségünk – ilyet „fogni” a hajóval. Szépen vitték a srácok a hajót… Igazi csapatmunka volt. Keményen manőverezni kellett a szinte alig látható, színes kis bóják között. Ügyesek voltak, jó volt látni, nem sokszor voltam „utas” a Kundalini fedélzetén eddig.

Végül becsúsztunk 18-án Le Marinba, és ledobtam a horgonyt – szinte méterre pontosan ott, ahol minden évben otthonommá válik ez a csodálatos paradicsomi kis öböl.

Jelenleg már „szabadok” vagyunk, és járunk-kelünk az öbölben és a szigeten is. Ádám utazik haza Magyarországra csütörtökön, Orsival és Romannal, hárman elindulunk felfedezni a szigetet. Tartsatok velünk!

Egy dolgot szeretnék még megemlíteni. Az utazásunk előtt felvettük a kapcsolatot tájékozódás céljából a Párizsi Magyar Konzulátussal. Ezúton is szeretném megköszönni a segítséget Biróné Gulyás Katalin vezető konzulnak, akinek a közbenjárása hatalmas segítség volt az engedélyek megszerzésében – nem tudtunk olyan hatósággal beszélni a folyamat alatt a francia szigeteken, akik már ne tudtak volna az utazásunkról, a Kundaliniről és 4 fős személyzetéről. Nagyon jó érzés volt úgy hajózni ebben a kiszolgáltatott helyzetben, hogy éreztük, hogy fogja valaki a kezünket. Köszönjük!

A Kundalini vitorlás kalandjait ITT követheted nyomon!

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ

Kérjük, írja be véleményét!
írja be ide nevét